Pünkösti Árpád: Rákosi a hatalomért 1945-1948; Rákosi a csúcson 1948-1953; Rákosi bukása, száműzetése és halála 1953-1971

"Készült rá, hogy megmutatja, ki is ő valójában. Volt fogolyarca, szabadember-arca, hivatalos arca; számos ábrázata. És egy sem. Fogolyarcáról maga mondta a bíróság előtt: ha valami baja van, az angol "keep smiling" tréningjei alapján inkább derűs arcot vág. Nem látták rajta soha a zavar jelét. Talán nem is tudott elsápadni, elpirulni. Semleges vonások, semleges lélek. [...] "Rengeteg előítélet, mendemonda, legenda él vele kapcsolatban" - írja Pünkösti Árpád könyve főszereplőjéről. "Távolodva a nevével jelzett korszaktól, egyre inkább úgy emlegetik csak, mint kicsi, kopasz, kellemetlen, kövér, (zsidó) embert, vagy mint született gonosztevőt: Rákosi (Roth) Mátyást... Pedig a sommás ítélkezés nem képes megmagyarázni még a szervezett tapsokat sem, nemhogy RM második meg első helyét a négy esztendőn át megtűrt közvélemény-kutatás népszerűségi listáján." [...] Ha a tények kifacsarása művészet, Rákosi a politika Picassója. Cinikus volt. Miközben hidegvérrel csukatott le tízezreket, s végeztetett ki százakat, viccelődött, hogy az ellenség hullája jó szagú. [...] Minél korlátlanabbá vált uralma, annál felületesebb lett, igénytelenebb önmagával szemben. Öregedett a hatalma, mely 1956 júliusában úgy ért véget, hogy hajnalban jakut feleségével és három kisbőrönddel felkapaszkodott a "tyihod"-nak (lajhárnak) becézett repülőre, és visszatért Oroszországba - életfogytig tartó száműzetésébe."