Tolnai Gábor: Régi magyar főurak. Életforma és műveltség az újkorban

Újkori műveltségünk három századán vezeti át az olvasót ez a tanulmány. A felvetődő kérdések egy csoportjával részletesen foglalkozik, mást csupán csak érint, nem egyet pedig teljességgel mellőz. Nem volt szándékunkban kimerítő képet adni az újkori magyar művelődésről, s így talán jogosult ez a kiválasztás, melynek irányelve : az újkori magyar főúr, az újkori magyar műveltség. Hiszen az újkori magyar műveltség középpontjában a főúr helyezkedik el; a tizenhatodik, a tizenhetedik és a tizennyolcadik század első felében virágzó hazai műveltség sorsa jórészt a főurak kezében van, mint ahogy ők vállalják ekkor az állam katonai védelmét, az ország gondját és a legfőbb közéleti állásokat. Ilyen meggondolások alapján, újkori főúri műveltségünk állapotának tanulmányozása, legalábbis bizonyos határokig, az egyetemes, osztályokon felül álló, teljes magyar műveltséget is jelképezi. Valóban! Tanulmányozásunk korszaka a főúri műveltség időszaka. Ha nem is vallunk olyan egyoldalú felfogást, amely szerint az újkori magyar műveltség egyet jelent a főúri műveltséggel, de viszont az kétségtelen, hogy az újkori főúri élet és a főúri műveltség kapcsán felvetődő kérdések többnyire nemcsak a főúri-rendnek, hanem az egész magyarságnak és a teljes magyar műveltségnek kérdései.