Burget Lajos: Retró szótár. Korfestő szavak a második világháborútól a rendszerváltásig

A szó az élet tükre. Minden szó annak a kornak a lenyomata, melyben megszületett. Minden hatalom a szavakon keresztül manipulálja alattvalóit, aktuális terveire, intézkedéseire új címkét akaszt. Ez fokozottan jellemző, és igen jól nyomon követhető, történelmünk második világháború utáni évtizedeire is. Békekölcsön, békeharc, tanács, termelőszövetkezet, gmk. Mindemellett a hatalom által vezérelve a kulturális és életmódbeli változás újszerűségei is megnevezésre kerülnek. Kultúrház, szocreál, névadó szülő, maszek, fusi. Ezzel együtt jár, hogy a technikai fejlődés során előállított új eszközöknek, tárgyaknak is új nevet kell adni. Szputnyik, Szokol rádió, Trabant, Xerox. Meg kell különböztetni az „újat” a „régitől”.
Ezzel egyidejűleg a régi szavak gyakran feleslegessé válnak. Kikopnak a nyelvből, például a fiatalabb nemzedék ma már csak olvasmányaiból ismeri, ha ismeri az eltűnt paraszti világnak olyan szavait mint: szakajtó, járom, mángorló, ösztöke. A hatalom számára is gyakran „szitokszóvá”, kerülendővé válik jó néhány addig köznapi szó. Anyaország, jótékonykodik, polgár, csendőr, ludovikás. A jelenség nem újkeletű. „Ahogy a levelek változnak évről évre a fákon, úgy engedik át helyüket az elöregedett szavak az újonnan születetteknek” – írja már Horatius is.