Sortűz a HM előtt. 1956. október 24.

„Balról emberek kiabálnak és integetnek. Nem értem. Csak azt hallom, hogy ruszkik. Valami figyelmeztető jellegű azért megmaradt bennem. Megyünk előre. Előttünk egy tér. Nagy csattanások, dörrenések, süvítés, kattogás fogad. Nem tudom, hogy honnan lőnek, hiába próbálom az irányt meghatározni, nem megy. Azt hiszem, megsüketültem. Leszakadok a páncélosról. Az meg tovább előre, a tetejére kapaszkodott emberekkel.
Valami világos fal mellett futok, talán tíz vagy húsz métert... Egyszer csak már nincs előttem álló ember, mindenki a földön fekszik. Ekkor látom meg a barikádot a Honvédelmi Minisztérium sarkán, éppen velem szemközt...”