László-Bencsik Sándor: Történelem alulnézetben

"Tizennyolc ember elmondja az élettörténetét. Az idősebbek legkeservesebb élménye a háború: a doni front megpróbáltatásairól, esetleg a hadifogságról beszélnek. A fiatalabbak a felszabadulással megnyíló lehetőségekről, a nagy nekirugaszkodásokról, a csalódások árán megtalált egyensúlyról. Ma valamennyien munkások. Van köztük, aki summás, napszámos volt, életmódjában máig is a falusi szegénység terhét hordozza, s van, aki nincstelen pesti kispolgárból lett üzemi munkás. Akad, akinek sváb származása miatt a kitelepítéstől kellett rettegnie, és akinek a családja kitelepítettek házába költözhetett. Hárman-négyen már a felszabadulás előtt kapcsolatba kerültek a munkásmozgalommal, egynek viszont az apját jobboldali múltja miatt vonták felelősségre. Tizennyolc ember szoros közelségben dolgozik együtt. Akarva, akaratlanul közösséggé formálódnak. Összeköti őket az egymásrautaltság, a közös erőfeszítés és az erőfeszítések szüneteiben a közös lazítás. Különböző koruk, különböző múltjuk, többé-kevésbé eltérő életmódjuk, életszínvonaluk ellenére véleményeik összecsiszolódnak, tapasztalataik kollektív tapasztalattá olvadnak."