Padányi Viktor: Vérbulcsu

˝Gimnazistáinkkal negyedikes korukban eredeti latinban olvastattuk Julius Caesar galliai hadjáratának történetét, a Commentarii de bello Gallico -t s annak a római nacionalizmust idéző kezdő sorait még szürkülő fejjel is kívülről tudjuk idézni mindnyájan: Imitemur nostros Brutos, Mucios, Horatios A fegyvereit a középkori condottierik módjára bérbeadó tízezer görög bérharcos perzsa zsoldban végigcsinált, kisázsiai hadjáratának teljes útvonalát és minden jelentős eseményét megtaníttatták velünk Xenolophon Anabasisa alapján. [...] Ugyanakkor azonban a honfoglalás utáni első száz esztendő magyar hadtörténeti vonatkozásaiból csak annyit tanítottak, hogy őseink rabló-hadjáratokra jártak s ezek során Merseburgnál 933-ban és Augsburgnál 955-ben nagy vereséget szenvedtek. A dolgot az teszi rendkívül furcsává, torzzá, sőt félelmetessé, hogy a honfoglalás utáni száz esztendő hadtörténeti vonatkozásairól óriási mennyiségű a magyar és idegen forrásanyag, temérdek adat és leírás állt történettanításunk rendelkezésére. S ezeknek a summája merőben más képet állít össze, mint a szegényes, pár mondatnyi anyag, amit minderről a magyar nép fiainak tanítottak. Oktatáspolitikánkat és tankönyvszerkesztőinket súlyos felelősség terheli, mert magyar történelmi tankönyveink honfoglaláskori anyaga elkedvetlenítően mutatta, hogy minden új tankönyvet két-három régiből szerkesztettek össze, a régiek meg német és osztrák történelmi művek összeollózásai voltak. Furcsa művelődési életünk szemében csak az volt a komoly és megbízható, amit németből vettünk át. A német világból hozzánk sodródott, vagy német befolyás alatt élő tudományos képviselőink gyanakvó lekicsinyléssel kezeltek minden magyar származású anyagot és feldolgozást. Így esett, hogy honfoglaláskori történetünk egyik legérdekesebb és legjelentősebb eseményéről, a magyar külpolitika és hadművészet egy 18 esztendőt felölelő egységéről, amely a maga egészében a X. század Európájának legkiemelkedőbb eseménye volt, csupán a 955-ös augsburgi Ungarnschlacht -ot, meg a hét csúfondárosan megcsonkított u.n. gyászmagyart mutogattuk évszázadokon át ifjúságunknak.˝ Részlet a tanulmányból.

Különlenyomat.