1849-ben Fatyejev az orosz csapatokkal együtt Magyarországra került: az orosz cár segített Bécsnek letörni a lázadókat (mai szóval: leverni a forradalmat). Faryejev keresztülmasírozott (keresztülügetett: huszár) az ezredével Felvidéktől (Szlovákiától) Erdélyig. Szemtanúja volt a világosi fegyverletételnek. Figyelte, hogyan viselkedtek a magyarok, akik már belekóstoltak a függetlenség ízébe, de a két szövetséges monarchia sokszoros túlereje előtt visszalépésre kényszerültek. Az osztrákok viselkedése viszont ellenszenvet, majdnem undort keltett benne.
Hiszen a szabadságharc, ha indokolt, ha férfias, csakis rokonszenvet ébreszthet egy tiszta lélekben.
Fatyejev, amikor a világosi fegyverletételről beszél, de más írásaiban is, ahol szó esik a magyarországi hadjáratról, kifejezetten rokonszenvvel beszél a magyarokról. Nagyobb rokonszenvvel, mint például a szlovákokról – pedig azok: szlávok, testvérek.
Megkockáztatok még egy feltételezést. Nem hiszem, hogy ennyire következetes, állandó meleg hangon beszélt volna a magyarokról, ha ezt a rokonszenvet egyedül csak ő érezte volna. Ha az orosz tisztek és közkatonák, akik között élt (és akiknek nem volt olyan íráskészsége, mint őneki), nem ugyanazt érezték volna.
TÖRTÉNELEM / Magyar történelem kategória termékei
Andrej Fatyejev: Világostól - Krímig. Egy magyarbarát orosz huszártiszt emlékeiből
Fordító:
Horváth Iván Zsatkovics Kálmán
Kiadás:
Budapest, 2011
Kiadó:
Kategóriák:
Magyar történelem Hadtörténelem
Terjedelem:
415 p.
Kötésmód:
papír
ISBN:
9789639996519