Pavlekovits Béla: Vörös ködben. A Hunyadi hadosztálytól az Uralig

˝Szüleimtől nemzeti, iskoláimban keresztény-katolikus érzelmű nevelést kaptam, ami meghatározta későbbi gondolkodásomat és magatartásomat. A háború a mi családunk életét is megváltoztatta, legvégső, tragikus szakasza felborította, mikor a pusztító vörös medve átcsörtetett a Kárpátokon. Krónikám az ellenállásra kész, fegyvert ragadó, az ifjúság színe javából felkelő fiatal önkéntesek kilátástalan vállalkozását örökíti, egészen az összeomlásig, hogy végül az idegenlégióban, vagy a szovjet lágerekben és a gulágokon végződjön a nemzeti tragédia. A hadifogságból hazatérve csak úgy élhettem, hogy számat óvatosan nyitottam, és lázadozva bár, de elfogadtam a kommunizmus hazugságai által nyújtott sovány lehetőségeket. Hát ˝sokra nem vittem˝, de nem bántam meg semmit! Fejet soha nem hajtottam, derekam sem görnyedt, csak éppen annyira, hogy megmaradjak...˝