Ursula Wölfel: Tűzcipő és Szélsaru

„Volt egyszer két vándorsólyom, egy sólyomapa meg egy sólyomfiú. Történt egyszer, hogy elindultak, és beröpülték az egész földet. Nagyon szép volt az útjuk, és nagyon örültek mind a ketten…” – mesélte Tűzcipő Tim egyik este apának, amikor egy frissen rakott szénaboglya aljában ágyat vetettek maguknak. Hogy ki volt ez a Tűzcipő Tim? Valóban vándorsólyom? Vagy holmi indián gyerek, aki apjával, Szélsaruval járja az őserdó bozótjait? Nem. Tim a legeslegkövérebb és legeslegkisebb fiú volt egy német iskola második osztályában, és emiatt nagyon sokat szomorkodott.
Amikor éppen hétéves lett, akkor apja, a vidám csizmadia, elhatározta, hogy ők ketten indiánok lesznek, nyakukba veszik a széles nagyvilágot, és ő bebizonyítja Timnek, mennyi öröm van egy kisfiú életében még akkor is, ha gömbölyűbb és kisebb, mint amilyen szeretne lenni... Tűzcipó Tim vidám nyara jó tanulságul szolgálhat más gömbölyű és legeslegkisebb gyerekeknek, de élményt nyújt a soványaknak, túlnőtteknek is. A fordulatos kisregényt. Gergely Erzsébet sikerült fordításában, Réber László nagyszerű rajzaival, gyerekek-felnőttek egyaránt élvezhetik.