Szijazsar. Mordvin eposz

„Az eposzok népszerűsége és divatja koronként változott. Az ókor, majd a barokk nagy csúcsai utána romantika idején váltak ismét kormeghatározó tényezővé. Nép nehezen válhatott nemzetté, nyelv elismert irodalmi nyelvvé nemzeti eposz híján... rendkívüli fontosságú volt a nemzeti eposz a kisebb népeknél, amelyeknek függetlensége, fennmaradása kérdéses volt. A kelet-európai kisnépeknek a történelem többször feltette a lenni vagy nem lenni kérdését... s az eposz mind-annak koncentrátuma volt, amivel igazolták önálló létüket maguk és a világ előtt.” (Domokos Péter)
A mordvinok eposzát – a harmadik finnugor eposz a Kalevala és a Kalevipoeg után – Vaszilij Radajevnek, Mordóvia kiváló írójának és folkloristájának köszönheti a világ. A mordvin népi hős, Szijazsar alakja köré fonódó mondákat, hagyományokat hihetetlen gondossággal, a hitelesség szigorú igényével szerkesztette egybe. Ezt a bájos és olvasmányos eposzt – nem minden eposzra illenek ezek a jelzők – Bede Anna fordította.