Kurucz Imre, Terény Aladár: Sajtológépek

A haladó és korszerű gépipar egyik fő jellemzője a forgácsolás nélküli alakítás elterjedése.
Forgácsolás nélküli alakítás alatt a fémek olyan alakítását értjük, amikor folyékony vagy képlékeny állapotukban hozzuk őket a kívánt formára anélkül, hogy rajtuk hosszadalmas, költséges forgácsoló megmunkálást végeznénk.
A fémek forgácsolás nélkül való alakítása már több ezer évvel ezelőtt ismeretes volt. Az alakítás azonban akkor még csak a felhevített fém kézi kovácsolására és a megolvasztott fém homokmintákba való öntésére szorítkozott.
 Az öntés és a melegkovácsolás kezdetleges formáikban hosszú évszázadokon át uralták a forgácsolás nélküli alakítás munkaterületeit. Csak a múlt században alakult ki egy harmadik melegalakítási mód, a hengerlés.
Tudjuk, hogy a kovácsolás zajos, nagy rengéseket okozó ütésekkel történik. Régóta törekedtek ennek kiküszöbölésére. A zajtalan, nyomással való alakítás, a sajtolós azonban nehezen tudott elterjedni. Ennek több oka volt: az ütéssel való alakításnak jó üregtöltő hatása van, viszont a sajtolás lassú nyomása alatt az anyag könnyen szétfolyik, mielőtt az alakos szerszám (süllyeszték) mélyebb üregeit kitöltötte volna; a felemelt kalapácsmedve leejtésével könnyebben lehetett előállítani az alakításhoz szükséges munkát, mint a még kezdetleges forgattyús-művekkel. Az alakos darabokat sajtoló első gépek az ütve sajtoló dörzstárcsás orsós sajtolók, vagy más néven frikciós prések voltak. Ezeknél a nyomófej gyorsuló mozgással érte az alakítandó darabot, tehát valósággal ütve sajtoltak és bizonyos mértékig a kalapácsokat utánozták, de ezeknek kellemetlen, zajos és rengést okozó hatása nélkül. Az alakos (süllyesztékes) kovácsolásnak az ejtőkalapácsok mellett hosszú ideig egyedüli eszközei a dörzstárcsás (frikciós) sajtók voltak.