Varga Csaba: A kőkor élő nyelve

Eurázsia nyelvei (és számos őshonos amerikai nyelv is) egy valamiben hasonlóak: egyaránt őrzik - persze egyike bőségesebben, másika kevésbé - a nyelvészek által "nosztratikus"-nak elnevezett ősi, kőkorszaki nyelv töredékeit. Mi több, műveltségünk, szokásaink, vallásaink is ennek az ősi világnak a teremtményei. A szerző ebbe az ősi-mai nyelvbe kalauzolja el az olvasót. Talán a legizgalmasabb felfedezés, mely a könyv vezérmondata is: "A KŐKOR SZAVA: KÉP". A kőkor nyelvének beszélői ugyanis mindig "képet mondtak" egymásnak, maguk az ősi szavak is "mondott képek", látványok. A könyv részletesen igazolja, hogy Európában a magyar nyelv őrzi legtisztábban - lényegét tekintve csaknem változatlanul - a kőkor nyelvét, gondolkodásmódját; valóságos élő kövület. Egy teljes fejezet igazolja, hogy - többek között - az ókori latin nyelv is mennyire jelentős tárháza a kőkori nyelvnek. Külön érdekessége e könyvnek, hogy a kőkori pont-pont-vesszőcske számírást szemlélve felfedezhetjük: számneveink jó része nem is az ókori, hanem egyenest az őskori számírás emléke. 15.000 évvel ezelőtti arcképcsarnokban is gyönyörködhetünk. A remek kőkori rajzok szépen öltözött, borotvált, divatos frizurát viselő férfiakat, nőket, gyerekeket ábrázolnak. A könyv végül elmeséli, hogy a 35-10.000 évvel ezelőtti nagy műveltség miként omlott össze, s miért nem sikerült igazán talpra állnia. A könyv 120 oldalas melléklete a magyar nyelv ősi gyökszótára, mely az MTA által 1862-ben kiadott Czuczor-Fogarasi féle Nagyszótár bevezető része. Ennek birtokában mindenki a saját nyelvésze lehet és önállóan is nagy kirándulásokat tehet a kőkor szellemi világában és egyúttal mai nyelvében is, hiszen ez lényegében mit sem változott azóta.