Horányi Ildikó: A látszatos halál. A magyarországi tetszhalál-fóbia története

˝Élve eltemetettek, feléledő holtak, vámpírok, a kettős halál borzalma - belegondolni is szörnyű, milyen rettegés uralta a 18-19. század emberét egy olyan korban, amikor az orvostudomány nyíltan bevallotta, hogy bizonytalanná vált a halál pontos diagnosztizálását illetően, s elismerte a tetszhalotti állapot lehetőségét. A tetszhalál jelenségének felismerése ugyanakkor nem csupán az élve eltemettetés fölötti aggodalmakat táplálta, hanem hozzájárult a modern közegészségügy megteremtéséhez is. Az állami felügyelet kiterjesztése pedig megváltoztatta a temetési kultúránkat, s hozzájárult a haláltudat átalakulásához. Abban a korban, amelyben az ország modern közegészségügyi rendszerének eltervezése és megszervezése elkezdődött, a tetszhalál problémájával kapcsolatos kérdések és a megoldására irányuló törekvések ösztönzői és egyben segítői is lettek a félelmet kihasználó politikai és egészségügyi reformerek tevékenységének.˝