Pándi Marianne: Az olasz zene története I-II. kötet

Történetírónak nincs könnyű dolga, mikor az olasz zene kezdeteit próbálja felidézni. Nem lehet speciálisan olasz zenének nevezni mindazt, ami az európai zenekultúra hajnalán az Appenini-félszigeten felcsendült, mivel a közösségi zenélés keletről nyugatra tartó feltartóztathatatlan áramlásának csak egy – bár igen jelentős – fázisa az, amit ezen a tájon megszólaltatnak az áhítatos kora-keresztény gyülekezetek. De ennél a fázisnál mégis időznünk kell egy keveset: bár az itt felhangzó muzsika még oly kevéssé visel nemzeti jelleget, mint e korban Európa bármelyik részének zenéje, a nép, amely megszólaltatja, mégis őse a későbbi olasz muzsikus-nemzedékeknek.
Néhány reánk maradt féljegyzés azt bizonyítja, hogy a régi Rómában a zenét egy csoportba sorolták a leigázott népektől elragadott fényűzési tárgyakkal s csak arra használták, hogy ünnepségeiket alkalmilag díszítsék vele. Ennek ellenére a zene, mint közéleti jelenség, élénken foglalkoztatja a gondolkodó elméket s elterjedése komoly aggodalommal tölti el őket.