Csomasz Tóth Kálmán: Dicsérjétek az Urat. Tudnivalók énekeinkről

Gyülekezeti éneklésünkben előbb el kellene érnünk az énekeskönyv tartalmi és formai színvonalát, hogy annál még magasabbra tekinthessünk. Hadd idézzem ennek alátámasztására az énekeskönyv előszavának ezt a mondatát: „az elkövetkező gyakorlat majd megméri egyrészt az énekeskönyvet, másrészt a vele élő vagy nem-élő nemzedéket is.”
Az ember gyakran mond ítéletet egyes dolgokról, anélkül, hogy teljes ismerete lenne róluk. Gondolj arra, Kedves Olvasóm, hogy miközben bármit a saját ítéleted mérlegére helyezel, te magad is mérlegen állasz (Mát. 7:2., Róm. 2:1). Aligha akarod, hogy a Mérlegen könnyűnek találtassál?
Isten a világot nem csak szerette, hanem örökkévaló szeretettel szereti. Jézus Krisztust nem csak egyszer régen adta, hanem ma és minden napon adja. Az élő Isten szeretetét és dicsőségét visszhangzó életben szólal meg legméltóbban az Ó dicsérete, az egész teremtett világ harangszava. Az énekeskönyv harangláb akarna lenni; sok helyütt mégis fejfa lett belőle. Te teheted egyformán ezzé vagy amazzá, Kedves Olvasóm. Ha azt akarod, hogy harangláb legyen, húzzad meg a szíved és a jó tanítást befogadó értelmed harangjait és jó énekléssel segítsed dicsérni az Urat.
Dicsérjétek az Urat!