Bosnyák Sándor: Égbe vivő út. Négy közelítés parasztságunk hitvilágához

Időtlen idők óta szájról szájra adtuk elődeink tapasztalatait. Minden szó és minden mondat szent volt, amit a közösség elfogadott és jóváhagyott. A szájhagyomány a teljességet adta: az ésszel megragadhatót, s amit csak a szív képes felfogni. Egyetlen egész volt a mindenség. De a szájhagyomány mellett később megjelent az írás, s az írással a szentségüktől megfosztott szavak áradata. Ma már alig van olyan ember, aki képes a világot és a mögöttes világokat látni és együttlátni. A négy előadás (Istenről, lélekről, világfáról s másvilágról) a szájhagyomány világképének idézésével az elfelejtett és elveszett szavakat keresi.