Jerzy Stempowsi: Esszék Kasszandrára

˝Balti-, a Fekete- és az Adriai-tenger között fekvő terület a népek egyetlen óriási sakktáblája volt, tele szigetekkel, enklávékkal és a vegyes lakosság legelképesztőbb kombinációival. Sok helyütt minden falu, minden társadalmi csoport, szinte minden mesterség képviselői más-más nyelven beszéltek. Szülőföldemen, a Közép Dnyeszter völgyében a földbirtokosok lengyelül, a parasztok ukránul, a hivatalnokok oroszul, odesszai kiejtéssel, a kereskedők jiddisül, az ácsok és az asztalosok - lévén filipponok és óhitűek - oroszul beszéltek, novgorodi kiejtéssel, a sertéshizlalók saját nyelvjárásukat használták. Emellett ugyanezen a vidéken voltak még lengyel vagy ukrán ajkú kurtanemesi falvak, román ajkú moldáviai falvak; a cigányok cigányul beszéltek, törökök ugyan már alig voltak, de Chocimban, a Dnyeszter túlsó partjára és Katnieniecben még álltak minaretjeik. A dnyeszteri révészek még mindig Lachföldnek hívták a podoliai és Törökföldnek a bessz-arábiai partot, noha ott már Lengyelország és Törökország is a távoli múlthoz tartozott.˝