Tóth Sándor: Keresztnevek eredete. Rendhagyó művelődéstörténet

˝Nevedet a tenyerembe írtam. Így szól a Biblia Isten szava, s arra utal, hogy a név mindenkor a személy kifejezője. A személyé, aki a maga önállóságában, felelősségtudatában másokért is él, nem csupán önmagáért. Él és cselekszik. Antik írás örökítette meg azt a híressé vált mondást, amely szerint, ha valaki fölveszi a nevét, de a névvel járó menyegzői ruhát nem, semmit sem ér. Vagyis azt az emberi méltóságot kell fölvenni, amely a "szent valóság" egységében kijár neki. A nevek mindig kíváncsiságot ébresztenek: miért éppen azt a nevet kapta valaki a keresztelésekor. Jóllehet a szülők döntik el, de továbbá már csak azé marad, akit jelez.˝