Ambrózy Ágoston: Magyar zenekedvelők

„Szabad-e Magyarországon jó szót szólni a dilettantizmusról, mikor annyi kárt okoz minden téren? Mikor egy Klebelsberg is hiába küzdött ellene?
Itt az őstehetségek példája. A félművelt közönségre varázslatos hatással van, hogy valaki nem azt csinálja, ami a mestersége. Munkácsy fest, Liszt zenét szerez? Abban nincs semmi különös. Kutyakötelessége, az a „hivatala”. De egy juhász szobrot farag, egy lakatos fest, egy szolgabíró nótát szerez? Az már nem mindennapi dolog, azt meg kell nézni.
Kétségtelen: van ebben valami rokonszenves. A magyar közszellem méltányolja, ha valaki hivatalellátásán túl is ember, s ott le nem kötött erőit szabadon foglalkoztatja. Másrészt ez a szellem az oka, hogy annyi ember csinál Magyarországon olyat, amihez nem ért. Pedig még a gyufagyújtásnak is megvan a maga módja.
De nem minden dilettantizmus kártékony. Van, bár fogytán (mint már Mikszáth panaszolja Jókai-életrajzában) értékes, hasznos dilettáns: a művészet szálláscsinálója, előőrse. Enélkül valamire való zenei élet nem is képzelhető. Hány olyan ember hallgat meg vonósnégyest, aki maga soha se próbálta?”
Kodály Zoltán előszavából

Kötése szétesett.