Székács István: Pszichoanalízis és természettudomány

A szerző élete sokmindennek nevezhető, de unalmasnak, egyhangúnak semmiképpen sem. Volt biokémikus a bethleni és kádári konszolidáció idején, pszichoanalitikus a harmincas, majd a hetvenes-nyolcvanas években. Pályája vándorlás a biokémia és a pszichoanalízis között. Hári professzor intézetéből, a maga választotta kutatóorvosi pályáról, a professzor halála után kialakult ellenséges légkör kényszerítette távozásra. Róheim Gézát választja analitikusának, aki Ferenczi tanítvány volt. A világháború után nem folytathatja analitikus praxisát. 1953. januárjában egy éjszaka két ávós csönget az ajtaján. A tervezett zsidó orvosperben akarták bíróság elé állítani. Szeptemberben szabadon engedték, de korábbi állásába nem vették vissza. 1970-ben az Országos Közegészségügyi Intézetből ment nyugdíjba. Ekkor kezd el újra analitikusként praktizáni, és visszatér annak a problémának tanulmányozásához, amely pályája kezdete óta foglalkoztatja: a lelki jelenségek természettudomáynos vizsgálatához.