H. Boros Vilma: Széchenyi István hátrahagyott iratainak története

Széchenyi István iratainak nagy része a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattárában van, éspedig legértékesebb és legfontosabb része: csaknem minden művének kézirata többféle változatban, naplói és jegyzetkönyvei majdnem mind, rengeteg jegyzete és egyéb iratai, sokféle levelezése. Széchenyi – mint Tasner Antal írja: »a kézirataim« szó alatt nemcsak saját kéziratait értette, hanem széles értelemben a birtokában volt minden irományokat, íráscsomókat.
Maga Széchenyi, mikor írásait Döblingben összegyűjti és újrarendezi, azt kéri Tasner Antaltól, hogy mindent küldjön fel hozzá Pestről, „minek formája könyv, betű, papiros, kép”. Mikor tehát Széchenyi iratainak történetéről szólunk, ezt a kifejezést ebben a tágabb értelemben használjuk.
Az iratok legnagyobb része Széchenyi közéleti munkássága folyamán gyűlt össze, éspedig elsősorban azokra az intézményekre vonatkozóan, melyek létrehozásában vagy fellendítésében tevékenyen részt vett.
Széchenyi, mielőtt valamihez fogott volna, előbb széleskörű tájékozódást végzett, és lehetőleg egybegyűjtött minden fontos adatot, tudnivalót a már megvalósult hasonló intézményekről, alkotásokról.