Kosár
A börtönben már nem Saci volt, és nem Cini, csupán ER 4817. A független magyar bíróság által 120 milliós csalásért elítélt fogvatartott. Megtanulta a kaptárbeli szlenget, és megpróbálta elviselni a rá mért éveket. Sokszor sírt és reménykedett, hogy kiengedik.
Levelei hol gyakrabban, hol ritkábban jöttek a börtönből. A "cinis" borítékok virítottak a postaládámban: telerajzolta virágokkal, és újságból kivágott mackókkal, cicákkal díszítette.
Hiányzott neki a taps, a siker...... "állok hófehér fényben énekelve, rengeteg az ember, velem énekelnek, minden gyönyörű. világítóan fehér, és arra riadok föl, hogy libabőrös vagyok... aztán van a sötét álom, a sötét alagút, az ingoványon próbálom keresni a kijáratot..."
"Mostanában nagyon rosszul érzem magam, nehezen viselem a hőséget.... Figyelem magamat a tükörben, és már nem tudok nevetni.
Nem tudom, mi lesz, ha nem fogom bírni, vagy ha újra megbetegszem.... Rengeteg fájdalom van bennem. Ha egyszer kijutok, soha többé nem lesz kulcscsomóm, ami csörög, és soha nem lesz az ajtómon csengő."
