Bán András: Gyulai Líviusz

Műterme "tágas, száraz szoba legyen, melynek mégis főkelléke a' világosság, ezt egyenesen, tisztán kell e' műhelybe szolgáltatni; evégből csak egy tágas ablakot kell alkalmazni, mert több ablakon beható sugarak egymást általszegve, természetelleni, határozatlan, kétes világot képeznek, mi a' metszőnek szemét szerfölött bántja; de árnyéklatainak előidézésében is akadályozza, sőt csalja" - írta volt jó Majer István tiszteletes uram, esztergomi áldozópap, az ottani képezdében a' hitvallás, alak-, rajz-, mű-tan és egyebek tanárja, táblabíró stb. stb., az Úr 1847dik esztendejében. 'S bizony igaza vagyon. Nem süt be hát a nap Gyulai Líviusz műtermébe se, s nem szegik által egymást a beható sugarak. A műterem fönn van, a legfölső emelet fölött, parnasszusi lépcsősor végén. Kívül, az utca felől túlcicomázott cirádás attika gipszallegóriákkal: a triumfáló eklektika. Belül pedig tágas tér, világos és nem túl kellemes, csak munkára való. De ez a kint és bent nem ugyanott van. Mert a kint nem Gross Arnold mese-Budapestje. A végletesen jelen idejű, zajos, kormos, tülekedő Körút fölött a műteremben Bosch és Kondor van jelen, békességgel: az ágy mellett széthajtottan letett könyv és kultúrhistóriánk egésze közti Gyulai Líviusz-féle átjáró két védőszentje...