Kupfer, a kisisten. A nyárvégi reggel langyos volt és az osztály ajtaja nyitva állott. A lármás zűrzavarban Gerber diák beléptét nem vették észre. Gerber helyére ment az utolsó padba, leült és zavartalanul nézegette az elébetáruló képet. Ugyanolyan volt, mint a többi iskolai nap és Kurt Gerber szinte összefoglalóan megállapította a következőket: A XVI. kerületi reálgimnázium utolsó évfolyamának tanulói összegyűltek a tanteremben. Csoportokban álltak, vagy ültek, beszélgetésük hangos, élénk, szünet nélküli, sőt kissé kapkodó volt. Annyi mindent tudtak elmesélni a két nyári hónap után, melyeket utoljára éltek meg mint „nagyszünidőt"; utoljára azzal a csendes, nyugodt bizonyossággal, hogy a szünet vége új tanév kezdetét jelenti és először azzal az ingerlő tudattal, hogy ez lesz az utolsó iskolai év. Az utolsó tanév! Mindig bűvös fény áradt ki ebből a három szóból, most pedig valóság lesz és ennek a valóságnak halvány, de mégis öntudatos visszfénye ott ragyogott a harminckét nyolcadikos arcán és viselkedésében. A június huszonnyolcadikától szeptember elsejéig tartó időben valamennyien igyekeztek láthatóan átalakulni felnőttekké és túlzó biztonságérzetükben úgy tettek, mintha az utolsó tanév már mögöttük volna, mintha nem állna még előttük tíz hónap, tíz hónapi iskola ugyanúgy, mint hét éven át azelőtt...
SZÉPIRODALOM / Német irodalom kategória termékei
Friedrich Torberg: A Gerber érettségije
Fordító:
Kiadás:
Budapest, 1933
Kiadó:
Kategóriák:
Német irodalom Regény, elbeszélés Ifjúsági
Nyelv:
Magyar
Terjedelem:
240 p.
Kötésmód:
egészvászon