Christoph Ransmayr: A Kitahara-kór

"Két halott feküdt feketén a brazíliai januárban. A tűz, amely napok óta cikázott a sziget fái között, és üszkös csapásokat vágott a vadonba, megszabadította a tetemeket a virágzó liánok szövevényétől, és a ruhát is leperzselte sebeikről: két férfi egy sziklafal árnyékában. Néhány méterre egymástól, páfránycsonkok között feküdtek embertelenné torzult pózban. A piros kötél, amely összekötötte őket, maga is üszökké sorvadt. A tűz végigfutott a halottakon, kioltotta szemük fényét és arcuk vonásait, pattogva továbbállt, önnön hevének örvényében még egyszer visszatért és táncot járt a szétomló alakokon, mígnem egy felhőszakadás a kidőlt quaresmeira-fák fakószürke hamvai közé terelte a lángot, majd végül minden izzást a törzsek nedves szívébe szorított vissza. Ott aztán kihunyt."