Kosár
"...Az olyan vers, amit a kortársak semmire sem használhatnak, nem egyéb rímfaragásnál. Vannak persze ügyes rímfaragók és ügyetlen költők, de még mindig az utóbbiak érnek többet. A kötéltáncosok orfeumba valók.
Vannak viszont versek, amelyek hallatára szivdobogást kap az irodalmilag romlatlan ember is, vagy boldog mosollyal bámul bele az üres szobába. Vannak költők, akik úgy éreznek, mint az emberek általában és ezeket az érzelmeket (kívánságokat, nézeteket) a többi helyett is kifejezik. És mert nem csak maguknak és nem csak a tizenkétpróbás eredetiségük kedvéért írnak, meg is találják a közönséggel belső kapcsolatot.
Hasznos dolog, ha valaki kimondja, mi öröme, baja, gondja van, neki és a többi embernek. Ha van, akinek ez igy túlegyszerű, az menjen el egy pszichoanalitikushoz: az majd megmagyarázza. De azért mégis igaz marad. ..."
Részlet Erich Kästner előszavából
