A német elbeszélés mesterei. I-II. kötet

"A XVIII. század dereka táján nem indokolatlanul fogalmazza meg a német politikai egység első úttörője, Nagy Frigyes, lesújtó véleményét a német nyelvről, az egykorú német irodalomról: nincs abban olvasásra s említésre méltó jóformán semmi, s ami van, nem több jól-rosszul sikerült tanköltészetnél. Az is természetesnek látszik, hogy az új virágkor egyik első mestere, a már európai mértékkel is mérhető modern német próza atyja, Wieland, a német copffal, kispolgári szűkkeblűséggel, vidékies korlátoltsággal szembefordulva, a felvilágosodás antik, renaissance és modern francia kútfőiből merít erőt, példát, fényt. Goethe a német novella voltaképpeni megteremtője s egyik legnagyobb kísérletezője, is elképzelhetetlen Boccaccio és Cervantes, de az egész renaissance-esztétika nélkül.
A német novella bölcsője körül nem áll ott Boccaccio eleven, jelenlevő, beleszóló közönsége. Elbeszélők és hallgatók viszonya sokkal elvontabb lett. Az író a feltörekvő polgársághoz, a néphez, nemzethez, vagy csupán néhány hozzáértő rokonlélekhez, de mindenképpen távoli, egyénileg ismeretlen olvasókhoz fordul, s az olvasó helytől, időtől függetlenedve, veszi kezébe azt, amit olvasni akar. A német novella irodalmi alkotás s mindig az is marad.".