Franz Kafka: A nyolc oktávfüzet

Nyolcszor nyolc az hatvannégy, a sakk tábláján ennyi a végtelen érvényű játék négyzetes tere, felosztva. Kafka nyolc darab „nyolcadrét” füzetének szövegét kapja kézbe az olvasó. Oktávfüzetek. Furcsa, magyarul is teljes hangzásbéli egység jelölője az oktáv. Az alaphangtól a felső hangismétlésig. C-től C-ig vagy D-től D-ig.
Teljességet Franz Kafka vázlatai, naplófeljegyzései nem mímelnek. Nem novellák ezek, bár akad 4-5 lekerekített írás is, melyeket a fordító, aki régen is megmunkálójuk volt, átdolgozott, új változatban ad közre. Ám nem ez a lényeg.
Az emberi eszmélkedés, gyötrelem, töprengés tömör, sosem mesterkélt foglalatai – vagy foglalatokba zárt ritka kövei – ezek az írások.
Nem mindjárt adják meg magukat. A legtöbbet kívánják tőlünk: az átélést.
Átélést – ma.
A legtöbbet adják nekünk, így, végeredményül. Hogy képesek voltunk az önzetlen odaadásra.
Odaadjuk magunkat a Kafka-szövegeknek: és valami elveszíthetetlen lesz a miénk. Mint Pilinszky versében a fiú kezében a kavics. Aztán elhajítjuk – és egy egész óceán örökkévalósága zúgja vissza morajlón a dolgok értelmét. Ahol már mi is alkotóelemek vagyunk.