Jakob Wassermann a húszas években, a harmincasok első felében, körülbelül a második világháború kitöréséig néhány könyve német eredetiben is, különböző nyelvű fordításokban is a legkeresettebb művek közé tartozott. Aki tud róla, ma is a század német irodalmának legjobbjai közt tartja számon.
[...]
Zsidó vallású német polgári családból származott. Irodalmi otthonosság és nagy történelmi ismeretanyag birtokában, korán megnyilvánuló elbeszélőkészséggel az irodalom volt számára az egyetlen lehetséges életút.
Szerette németségét, a német kultúrát, és szerette a zsidóság vallási hagyományait. Mindkettő nyomot is hagyott történetein és hősein. Eleve regényírónak született, de iskolái végeztével újságírónak állt. A híres kulturális-humoros folyóiratnak, a „Simplicissimus”-nak a munkatársa lett. Később – még fiatalon – egy ideig a szerkesztője is volt.
[...]
Wassermann jól érezte, sejtette az eljövendő világveszedelmeket. A horogkeresztes mozgalom eleve gyűlölte őt. Az 1933-ban bekövetkezett hatalomátvétel még nem érintette Ausztriát, de kétségtelen volt, hogy az osztrákok sem menekülhetnek. Wassermann ezt már nem érte meg. 1934-ben, 61 éves korában meghalt. A következő évek német világában Wassermann neve is tilos volt.
Hegedüs Géza (arcanum)