J. D. Wyss: Robinson család

"Míg Defoe Robinson-regénye egyetlen ember életútjával példázza az emberiség fejlődésének több korai szakaszát, addig ebben a történetben a magányos hős helyett egy egész kis közösség harcolja ki magának emberi létkörülményeit a természettől. Itt valóban társadalmi fejlődés útján lesz ember az ember, győzi le a természetet, dióhéjban. A történet valamilyen titokzatos Egyenlítő környéki földrészen játszódik, ahová hatnapos vihar után vetődnek partra hőseink: egy svájci házaspár és négy fiuk. Ezer és ezer kedves, szórakoztató és izgalmas kaland közben hódítják meg maguknak kis tartományuk buja trópusi növényzetét és azt a töméntelen sok állatfajtát, amely több világrész faunájának egyedülálló keverékét alkotja. Ember emberrel nem harcol, csak a természettel, alávetettség nincs, a kis közösség tagjai eszményi demokratizmusban élnek-alkotnak, de küzdelmük a természettel mindennapos. S a civilizáció kialakítása során szép egyensúlyt teremtenek ezek az emberek környezetükkel. Olyan szépet, hogy amikor több mint tíz év után alkalmuk nyílna hazatérni Európába, többen ott maradnak, úgy megszokták ezt a kemény, de tartalmas telepeséletet."