Karlludwig Opitz: Tábornok úr. Egy törzsőrmester jelentése a szolgálati út megkerülésével

A világsajtó Opitz: Tábornok úr című könyvét Hasek: Svejkéhez hasonlította. Ebből csak annyi igaz, hogy Opitz regénye is szatíra, méghozzá antimilitarista szatíra. A hős nem tisztiszolga, hanem a modern időknek megfelelően sofőr, a Tábornok úr gépkocsivezetője. Horlacher, az őrmesteri rangban levő sofőr számol be a háborút követő évek zavaros németországi viszonyairól. Cinikus hangú beszámoló ez és az élesszemű, hivatásos altiszt megfigyelései, "aranyköpései", kommentárjai a szatíra leghatásosabb leleplező erejével találnak célba. A Tábornok úr nagyszerűen megrajzolt, élethű figura, a "szolgálat a szolgálatért" elvének megtestesítője, a porosz és mindennemű hadsereg tipikus szoldateszkájá-nak eleven szimbólumává magasodik, és éppen ezért válhatott önmaga karikatúrájává és az egész militarista szellem szatírájává.