Franz Walper: "Minket is üldöztek..." A csobánkai svábok kálváriájának és kiűzésének dokumentációja

„A gonoszt legyőzni, de az embert, aki gonoszat tesz, szeretni. Igen emberfeletti dolog” – így szól annak a napokban megjelent könyvnek a hitvallása, melyet Franz Walper, a budapesti Németnyelvű Katolikus Lelkészség vezetője írt. Kevés oldalon, szemléletes és koncentrált nyelven dokumentálja a szerző azt a kálváriát, amelyet a szülőfalujukból, a Budapesttől 24 km-re, északnyugatra fekvő Csobánkáról elűzött németek tettek meg, s melynek révén a falu szinonimája lehet az akkori idők egész Magyarországának. Hasonló pontossággal kerülnek feltárásra az előzmények, a háttér és a következmények, amelyeket az olvasónak tudnia kell ahhoz, hogy az akkori eseményeket fizikai és pszichikai teljességükben éppúgy megérthesse, mint azoknak mindmáig tapasztalható hatásait. Két dolog ad e tekintetben különös értéket a könyvnek: egyrészt könyörtelen hitelessége, mivel a mű nagyrészt Franz Walpernek, illetve családjának krónikája, melyet 1946 márciusában űztek el Magyarországról a falu valamennyi német lakójával együtt. Másrészt pedig csalhatatlan igazsága, hiszen a szerző a dokumentumok tömegével olyan helyzetet teremt, amelyben eme objektív forrásanyag segítségével az olvasó véleményt alkothat, illetve eddigi nézetét módosíthatja, hacsak egészen meg nem változtatja azt.