Csenki Sándor: A cigány meg a sárkány. Püspökladányi cigány népmesék

A püspökladányi cigányok - akinek meséit kötetünk tartalmazza - valamikor a múlt század végén vándoroltak be Erdélyen át Romániából, de mesehőseik közül már csak az egyik adatközlőnél szereplő Jivóno és Csuláno visel román eredetű nevet, többi mesealakjuk magyar (pontosabban szélely: a mai Magyarország területén élő ún. oláh cigányokra erősen hatott az erdélyi magyar népi kultúra). Azonban a mesék kölcsönzése nem jelenti a cigány mesekultúra önállótlanságát. Ismeretes, hogy szinte az egész európai népmesekincs azonos motívumokból épül fel, s az egyes európai népek meséinek nemzeti sajátosságai nem az eltérő történetekben, hanem azonos történeteknek, pontosabban azonos motívumoknak (meseelemeknek) eltérő összeállításában keresendők. Ha viszont ebből a szempontból vizsgáljuk a cigány meséket, arra a meglepő megállapításra jutunk, hogy az egész európai népmesekinccsel (vagy mondhatjuk: az európai népmesei elbeszélő stílussal) egységesen szemben állnak. Hasonlattal élve: oláh cigány asszonyaink ruházatuk minden darabját Röltex-boltokban vásárolják, a készen vásárolt ruhadarabokat azonban úgy állítják össze, hogy jellegzetes cigány öltözet válik belőlük. A cigány ízlést készen vett darabok felhasználása esetén is érvényre tudják juttatni. A kölcsönzött népmeseelemeket is úgy olvasztják egybe, hogy az európai népi elbeszélő stílustól erősen eltérő törté netek kerekednek ki belőlük a cigány mesemondók ajkán.