Öregapó karmantyúja. Lett népmesék

"Réges-régen, öreg időkben, emberemlékezet előtt" az erdő vadjai és madarai sokat civakodtak. Hogy véget vessenek a torzsalkodásoknak, elhatározták, hogy dolgozni fognak, és megásták a medrét egy nagy folyónak, a Daugavának. "Hajdanában, mikor még a kő is lágy volt, igen nehéz volt a földön az élet, mivel nem volt még tűz." A pokol gyomrában őrizték, és a pók lopta el, hogy könnyebbé tegye az emberek életét. A lett nép sajátos, színes mesevilágából adunk ízelítőt ebben a kötetben. Az erdőkkel borított, vizekben gazdag tájon élő lettek mondákat fűztek folyóik keletkezéséhez, erdeiket mesebeli lényekkel népesítették be. Meséik a haza szép tájairól szólnak és a halász-, vadász-, földműves nép küzdelmes életéről. Hőseik - mint más népekéi is - a szegények fiai, bátrak, nagy erejűek, éles eszűek, leleményesek, és mindig győz a kapzsiság, telhetetlenség, gonoszság fölött."