Filep Antal, Kósa László: A magyar nép táji-történeti tagolódása

"A szerzők nevezetes tájegységek (pl. Kiskunság, Sárköz, Nyírség) és jellegzetes néprajzi csoportok (pl. kunok, palócok, hajdúk) kialakulását, történetét, és néprajzi jelentőségét kutatják. A bevezető tanulmány többek közt bemutatja, hogyan került a 19. század elején a palócság a hazai néprajzi érdeklődés középpontjába, majd a néprajzi csoportok és tájak kutatása hogyan hatott a magyar néprajztudomány kialakulására és további fejlődésére. A kötet nagyobbik része a magyar nyelvterületen föllelhető mintegy kétszáz tájat és csoportot vesz számba. A szerzők a történetileg kialakult és a hagyományban élő csoport-, illetve tájneveket vették munkájuk alapjául, és kerülték a mesterséges, a leíró földrajz által alkotott elnevezéseket. Mondandójukat lexikonszerűen rendezték el, tömör szócikkekben foglalták össze a legfontosabb ismereteket: mit tudunk egy-egy táj vagy csoport múltjáról; melyek voltak azok a természetföldrajzi, gazdasági és politikai tényezők, amelyek hatására ezek az egységek kialakultak; végül pedig a néprajzi jellegzetességeket mutatják be. A szócikkeket a legfontosabb szépirodalmi hivatkozások zárják."