Vida Gabriella: A miskolci fazekasság a 16-19. században

A fazekasság nem tartozott Miskolcon sem a népes, sem a különlegesen megbecsült kézműves mesterségek közé. A céhe nem játszott szerepet a város történetében, tagjai nem töltöttek be magas tisztségeket sem a város, sem az egyházak választott testületeiben. Történetét a 18. sz. második felétől a 19. sz. első harmadáig betöltött céhes központ szerepe teszi érdekessé. Ez a korszak azért izgalmas, mert a 19. században kiteljesedett ún. népi fazekasság stílusát úgy a használt színekben, díszítési technikákban, motívumokban, mint az alkalmazott technikákban, készített formákban innen eredeztethetjük, ill. magyarázhatjuk meg.
Az északkeleti régió fazekas központjait reprezentáló ún. közép-tiszai regionális stílus nem ismerhető meg, mibenléte nem fogalmazható meg a miskolci fazekasság történetének ismerete nélkül. Ez utóbbi megismeréséhez viszont a diósgyőri várásatáson és a város különböző pontjain előkerült 16-17. századi edények töredékeinek vizsgálata volt szükséges. Általuk vált bizonyossá az a feltételezett tézis, hogy a közép-tiszai stílus létrejöttében Debrecen helytelenül kapott kiemelt szerepet.
A könyv a régészet, a kézművesipar történeti kutatások és a néprajz módszereit és eredményeit felhasználva kísérli meg a miskolci ólommázas fazekasság történetének ívét felrajzolni.