Dobos Ilona: Egy folklórgyűjtő feljegyzései

"Emlékeimet naplójegyzeteimre támaszkodva írom meg. Fiatalkoromban még nem vezettem naplót, csupán néhány nagy hatású könyvélményemről vannak jegyzeteim. Az ötvenes években az épülő Dunaújvárosban és később néprajzi gyűjtőuraim során már nem egy élményemet feljegyeztem. Ezek a jegyzetek és emlékezetem a forrásaim. Arról szeretnék írni, hogyan lettem néprajzos, holott eredetileg nem annak készültem. (Az egyetemen nem néprajz, hanem történelem szakot végeztem.) Azokról a problémákról, melyek mint néprajzost, pontosabban folklórkutatót foglalkoztattak, s végül azokról az érdekes, nagyszerű emberekről, akikkel munkám során találkoztam. A néprajzosok egészen természetesen használnak két szakkifejezést, amelyek a kívülállók számára szokatlanul hangzanak. Én sem tudom ezeket elkerülni. Az egyik a gyűjtés, a gyűjtőút, amelyen azokat a kiküldetéseket értettük, amikor is néprajzi tárgyakat hoztunk be a múzeumba, vagy szellemi termékeket -meséket, mondákat, dalokat - a kézirattárba vagy a zenei archívumba. A másik általánosan elterjedt kifejezés bővebb magyarázatra szorul. Az adatközlő - aki valamilyen néprajzi jellegű felvilágosítást ad, mesét mond vagy énekel - elég szerencsétlen meghatározása embertársainknak. A néprajzosok azonban az adatközlőket szerencsére korántsem tekintik puszta eszköznek tudnivalóik megszerzéséhez."