Keszeg Vilmos: Mezőségi hiedelmek

A hiedelemrendszer az érzékelő ember és az érzékelés tárgya közé ékelődve irányítja az ember és környezete kapcsolatát. Interpretációs modell, amely az ingerrel szemben érzékennyé/érzéketlenné teszi az embereket, s az ingereket bizonyos értelmezések felé kanalizálja. Létezőnek/irreálisnak minősít dolgokat, lényeket, s ezeknek bizonyos tulajdonságokat és erőt tulajdonít. Kijelöli e dolgok, lények, valamint a dolgok, lények és az emberek közötti optimális distanciákat és kapcsolatokat.
Hogy milyen a világ, azt kultúránk prizmáján át látjuk. S akik valamennyien egy kultúrát használunk, hallgatólagosan elfogadjuk és nem kérdőjelezzük meg, hogy a világ olyan, amilyennek kultúránk mutatja. A világ interpretációjának konvencionális voltát emeli ki Smith kommunikációelméleti kultúra-definíciója: „A minket körülvevő világot nézni a viselkedés egy formája. Mindannyian megtanuljuk, hogy úgy nézzük, ahogy kommunikációs csoportunk más tagjai azt nézni megtanulták (...) Igy tanult fogalmakon, kategóriákon, megjelöléseken keresztül nézzük: hogy mi állat, növény és ásvány, mi ehető, iható és kívánatos: mi jó, rossz és közömbös. Észlelésünk olyan viselkedés, mely tanult és konvencionalizált...”
A világról alkalmazott és forgalmazott képben kiemelt hely illeti meg az emberi világot kiegészítő világ lényeit, valamint az emberi világban létező, de az emberhez viszonyítva fölös képességekkel rendelkező személyeket, objektumokat. Ezek ugyanis állandó kapcsolatban vannak a világunkat kiegészítő „másik világgal”, és az embernél nagyobb mértékben beleszólnak a világ menetébe, ezért ignorálni nem lehet Őket. Célom ezek vizsgálata.