Tőke István: Mosolygó Tisza mente. Zentai, Zenta környéki élcek, népi anekdoták

"Tőke Istvánt évtizedeken át foglalkoztatta az itt csak töredékesen bemutatott anekdotagyűjtemény közrebocsátásának a gondolata. Szerénysége, a nyomtatott szó iránti tisztelete és talán túlzottnak is mondható aggályoskodása volt az egyik oka annak, hogy ez csak most, idő előtti távozása után került az olvasó asztalára. Pedig tudatában volt, hogy olyan anyaggal dolgozik, amely rendkívül érzékeny a gyorsan múló idő korróziójára, s menthetetlenül süllyed el a tegnapi emberrel együtt. Olyan anyaggal, amely önmagát túlmutatva egy alig letűnt korszak hétköznapjainak, a félmúlt szemlélet-, gondolat- és érzésvilágának semmi mással fel nem idézhető ízeit és árnyalatait képes felvillantani, megéreztetni a maradékkal. Nem ok nélkül idézi a Hídban közzétett anekdotáihoz írt előszavában Illés Endre szavait: "...ez a mikroműfaj sokszor jobban átvilágít egy-egy embert, egy-egy helyzetet, egy-egy kort, mint a hosszú lélekbúvárságok. Kulissza nélkül tudja a lényeget felidézni." Gyűjtőnk azonban attól tartott, hogy - miként mondogatta - ezek az összeszedett "érdemtelen" esetek nagyon is nyersek, formátlanok, érdesek, s hogy legalábbis kívánatosnak látszik némi pallérozásuk és "megigazításuk". Érlelni, tovább rostálni, válogatni szerette volna őket azért is, hogy csak az "autentikus", hitelesen valló, korhoz, helyhez és személyhez szorosan kapcsolódó anekdoták maradjanak meg a kötetben. Szembesíteni akarta már ilyen jellegű összeállításokkal rokonítás, illetve egybevetés és szelektálás szándékával, s azért is, hogy áttekinthetőbb, rendszerezettebb, típusok szerint is jól elkülöníthető csoportokba sorolja őket."