Tíz, tíz, tiszta víz. Jugoszláviai magyar népi mondókák

Nincs olyan ember, aki életében legalább egy mondókát ne hallott, vagy ne mondott volna. Míg kicsinyek vagyunk, bennünket szórakoztatnak velük, ha felnőttünk, mi szórakoztatjuk gyermekeinket az eltanult mondókákkal. És épp ezért, mert annyira belénk rögződtek ezek az egyszerű, könnyen megjegyezhető szövegek, nem is figyelünk fel tartalmuk szépségére, szövegük dallamosságára, a bennük megbújó társadalmi, történelmi, nyelvi értékekre, s arra sem gondolunk, hogy a népköltészet e termékei mennyi igazságot tartalmaznak, észrevétlenül is mennyi érdekességre tanítanak meg bennünket.
Ezeknek a rejtett szépségeknek egy részét igyekszik feltárni e gyűjteményünk. A mondókák java részét Vajdaság, azaz Bácska, Bánság és Szerémség különböző helységeiben gyűjtöttük az elmúlt tíz év alatt. Legtöbbjük ma is él, akad azonban olyan is közöttük, amely már-már a feledés homályába merült, s ha nem jegyeztük volna le talán az utolsó órában, mindörökre elvész az utókor számára.