Bánházi János, Fülöp Gábor: A minimális talajművelés gépei

A szántóföldi növénytermesztés az utóbbi évtizedekben forradalmi átalakuláson ment át. Az egységnyi termék előállításához szükséges élőmunka további csökkentése, az erőgépek gazdaságosabb kihasználása, az idénymunkák optimális időn belüli elvégzése, a munkaminőség további javítása érdekében a tágabb értelemben vett művelés (talaj-előkészítés, vetés, műtrágyázás, növényvédelem) területén is új utakat kell keresni, mind agrotechnikai, mind gépesítési vonatkozásban. A betakarítási munkák gépesítéséhez hasonlóan, arra kell törekedni, hogy az egyes munkafolyamatok a lehetőségekhez mérten összevontan, egyidejűleg legyenek elvégezve. A nagy teljesítményű erőgépek megjelenése, a vegyszerek széles körű alkalmazása és nem utolsósorban a mezőgépgyártás fejlettsége megnyitotta az utat szocialista nagyüzemeinkben a racionálisabb művelés megvalósításához. Az új minimális művelés (minimum tillage) néven ismert irányzat az eljárások, elméletek és a gyakorlat – sokszor egymásnak ellentmondó – sokaságát foglalja magába. Az egyes módszerek alkalmazása, megfelelő körülmények között, többnyire helyénvaló, de mind a gépesítésfejlesztés területén, mind az üzemi gyakorlatban, igen nehéz megítélni, hogy akár országos viszonylatban, akár adott üzemi viszonyok között, mely eljárás hozhatja meg a kívánt eredményt.