Eőri Teréz: A repce termesztése

Az elmúlt évtizedben világviszonylatban fokozódott a növényi eredetű olajok és a feldolgozás során nyert nagy fehérjetartalmú takarmányok iránti igény. Ennek megfelelően az olajnövények területe és termésmennyisége egyaránt növekedett. Ez a tendencia napjainkban is tart, és a következő időszakban is számolhatunk a termelés dinamikus fejlődésével. Hazánk azok közé az országok közé tartozik, ahol az olajnövények együttes termésmennyiségét rövid idő alatt a többszörösére lehetett növelni. Az egészségesebb táplálkozási módra való fokozatos áttérés és a kedvező exportlehetőségek következtében az olajnövények együttes magtermése ma már kereken hétszerese a 20 évvel ezelőttinek. Közelebbről vizsgálva az olajnövények termelésében elért, nem lebecsülendő eredményeinket, azt kell megállapítanunk, hogy a nagyarányú fejlődés elsősorban a napraforgó-termesztést jellemezte. A kedvező közgazdasági feltételek, párosulva a biológiai és technológiai fejlesztéssel, a napraforgót a szántóföldi növénytermesztés egyik legjobban jövedelmező ágazatává tették. Sajnos, mindez nem mondható el második legnagyobb területű növényünkről, a repcéről. Nagy az évjáratonkénti terület- és termésingadozás, kicsik a hektáronkénti terméshozamok, a termesztés technológiában a hagyományos termelési mód a jellemző, a legutóbbi időkig szerény mértékű az új termelési eljárások iránti kezdeményezés. A napraforgó mellett indokolatlanul háttérbe szorult a repce termesztése, holott megfelelő hozamok esetén a repce is jól jövedelmező növénye lehetne a mezőgazdaságnak