Ballenegger Róbert: A termőföld hibái

Talán nincs a természetnek még más olyan jelensége, amely az emberiség létét olyan nagy mértékben befolyásolná, mint a föld terméseinek évente való megismétlődése. Érthető ennélfogva, hogy már az ókor emberének is foglalkoztatta képzelőtehetségét az a kérdés, hogy miért terem a föld ? Mi történik benne az elvetett maggal és mikép látja azt el a föld táplálékkal ? Vájjon nem merül-e ki idővel a földnek az a csodálatos képessége, amelyet termékenységnek nevezünk ? és ha kimerül, hogyan állíthatjuk azt vissza ? Ezek a kérdések sok kiváló filozófus elméjét foglalkoztatták már a klasszikus ókorban is; az újkorban, az emberiség nagyarányú gyarapodásának korában, e kérdések még nyertek jelentőségben. Kielégítő feleletet e kérdésekre csak a legújabb idők kutatásai adtak. Még száz évvel ezelőtt, amikor Liebig ,,A vegytan alkalmazása a földmívelésre és az élettanra" című híres könyvét írta, a termőföldet élettelen tömegnek tekintették, amelynek nincs más feladata, mint hogy a növény gyökerének helyet adjon és azt vízzel, foszforral, kálival és néhány más kisebb jelentőségű anyaggal ellássa. Ezekből az ásványos anyagokból a talaj bizonyos mennyiséget tartalmaz, a gazdag talajok többet, a soványak kevesebbet; minden termés kivesz ezekből az anyagokból egy bizonyos mennyiséget, ha azt nem pótoljuk, idővel menthetetlenül bekövetkezik a talaj kimerülése, az egykor dúsan termő föld sivataggá válik.