Kapás Sándor: Növényfajták és növénynemesítők

A nemzetközi kapcsolatok, a kommunikáció és információáramlás fejlődésével az utóbbi évtizedekben lényeges változás következett be az egyes országok nemesítőinek kapcsolatában és a nemzetközi fajtacserében. Különösen a fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban annyira intézményessé vált a hazai növényfajták vizsgálatán kívül a külföldi fajták vizsgálata is, hogy termesztésbe – az adott körülményeknek megfelelő – a világ legjobb, legértékesebb fajtái kerülnek. Az egyre több fajta megjelenése fokozza a jelentőségét a fajtakísérleteknek, a fajták vizsgálatának. Ezen a ponton találkozik egymással a nemesítők, a termelők és fogyasztók érdeke. A hazai és külföldi nemesítők fontos célja, hogy egyrészt megvédjék fajtáikat a hamis prófétáktól, akik gyenge minőségű – hivatalos állami vizsgálatba nem állított, fajtaminősítésben nem részesült – fajtákkal teremtenek konkurenciát. A világ valamennyi fejlett országában, a hivatalos állami irányítású fajtakísérleti, fajtaminősítő intézmények feladata ezt az igényt kielégíteni. Ezt a feladatot érezte kötelességének több mint negyed évszázaddal ezelőtt Kapás Sándor, amikor kezdeményezte, megszerkesztette és a kialakulóban lévő „fajtatudomány” úttörő képviselőivel együtt megírta a „Magyar növénynemesítés” című monográfiát. Ez a példa nélkül álló hatalmas kötet korát megelőző szellemet sugárzott, amikor a gazdasági célú fajtaelőállítás szükségképpen „génszűkítő” jellegét és a biodiverzitás fenntartását egyaránt nélkülözhetetlennek ismerte fel.