Fónagy Iván, Magdics Klára: A magyar beszéd dallama

A beszéd dallamáról, a dallam beszédéről szól ez az első részletes és rendszeres feldolgozás, amelynek szerzői sokféleségében, eleven valóságában ábrázolják a mai magyar nyelv hanglejtésformáit. Megállapításaik igen gazdag és sokrétű hangfelvétel-anyagon alapulnak: a magnetofonszalagon rögzített hétköznapi beszélgetéseket, tudományos vitákat, színházi előadósok, rádiójátékok, művészekkel végzett kísérletek egészítik ki. A könyv több mint ezer hanglejtéssémája megjeleníti az utcai árus, a vasúti bemondó, sportközvetítő, mesemondó, az előadó, a szentbeszédet tartó pap hangját, a társadalmi „nyelvjárások” egész sorát.
Hogyan fejezi ki a hanglejtés mindazt, amit nem mondanak el, ami a szavak hátterében van? A könyv főfejezete a „dallam beszédének” megértéséhez keresi a kulcsot. Több mint ötven különböző érzelem és attitűd tipikus dallamformáit tapintják ki a szerzők mintegy negyvennyolc órás felvételanyaguk alapján és érdekes lélektani kísérletek segítségével.
A dallam-nyelv rejtjelkulcsának birtokában érthetőbbé válik a színész, az előadóművész alkotótevékenysége is. Egy új tudományág körvonalai bontakoznak ki, a szövegmagyarázatot kiegészítő hang- és dallamfejtés, a hangesztétika körvonalai.
A mű utolsó fejezetében fejlődéstani szemszögből határozzák meg a szerzők a hanglejtés helyét a nyelv rendszerében, egyebek között a hanglejtés ég a zene viszonyának vizsgálatán keresztül.