Teleki József: A magyar nyelvnek tökéletesítése. Új szavak és új szólásmódok által

1820. böjtmás havának 23-án fényes ünnepség színhelye volt a pesti "főoskola palotája". Ekkor osztották ki első ízben a Marczibányi Intézet pályázatának jutalmait a nádor, József főherceg jelenlétében. A meghirdetett négy jutalomkérdés közül kettőnek ugyanaz a személy volt a nyertese: Teleki József. Egy esztendő alatt, huszonhét évesen készítette el pályaműveit, s közülük a kötetünkben olvasható A magyar nyelvnek tökéletesítésével kora egyik legátfogóbb nyelvtudományi munkáját alkotta meg. Teleki József gróf 1790-ben született. A kolozsvári református főiskolán, majd a pesti egyetemen tanult. 1812-ben külföldre ment: két évet töltött a göttingeni egyetemen, majd bejárta Németországot, Franciaországot, Hollandiát, Svájcot, Észak Olaszországot. 1815-ben tért haza. A hivatali pályán gyorsan emelkedett. 1818-tól helytartósági titoknok, 1824-től a Királyi Tábla bírája, majd csanádi és szabolcsi főispán, 1832-től pedig a bécsi udvari kancellária tanácsosa. Egyházi tisztet is betöltött, mint a tiszamelléki egyházkerület és a sárospataki főiskola főgondnoka. 1840-től koronaőr, majd két év múlva elnyeri és 1848-ig viseli - a legmagasabb közjogi méltóságot: Erdély kormányzója. Életét végigkíséri tudományos munkássága. Fiatalkorában a nyelvészet kötötte le figyelmét. Ebben nem kis része lehetett apjának, Teleki Lászlónak, aki másfél évtizeddel korábban a Kintsár István pályázatára írott A Magyar Nyelv elémozdításáról buzgó Esdeklései-vel gazdagította a nyelvújítási vita irodalmát. Teleki József érdeklődése később az irodalom és a történelem felé fordult. Leghíresebb történettudományi műve a befejezetlenül maradt Hunyadiak kora Magyarországon I-XII., mely huszonöt év kutatómunkáját összegzi. Teleki József - sőt a Teleki család - neve szorosan összefonódik a Magyar Tudományos Akadémia történetével. Részt vett az intézmény tervezetét kidolgozó választmány munkájában. 1830-ban az Akadémia első elnökévé, később tiszteleti tagjává választották. Adománya, huszonötezer kötetes könyvtára az Akadémiai Könyvtár alapja lett. Alapítványainak kamatairól úgy rendelkezett, hogy halála után azokat drámai művek jutalmazására, a könyvtár fejlesztésére, illetve a történettudományi osztály céljaira fordítsák.