Kuun Géza: Codex Cumanicus. Bibliothecae ad templum divi marci Venetiarum

A mai kipcsak-török népek ősei a mongol hódítással kapcsolatos hatalmas népmozgások során sodródtak nyugatra, s a XIII-XV. században alakultak külön népekké. A kipcsak-törökségnek egy régebbi ága azonban már a IX. században feltűnt a történelemben. A bizánci, szláv és mohamedán források kumánnak, polovecnek, kanglinak, "sárgának" vagy egyszerűen kipcsaknak nevezik őket. E kipcsak törzsek a XI. századtól a mongol hódításig több földrajzi csoportra oszló, hatalmas törzsszövetséget alkottak a Volgától az Al-Dunáig. Közéjük tartoztak a magyar történelemben oly jelentős szerepet játszó besenyők és kunok is. A mongolok csapásai alatt hatalmuk összeomlott, de a maradék népek, újabb kipcsak elemekkel feltöltve, szétszóródtak Dél-Oroszországban, s benépesítették a Krím félszigetet.
E régi kun-kipcsak népektől – szórvány nyelvemlékeiken kívül – fennmaradt egy különlegesen becses irodalmi és nyelvi emlék, az úgynevezett Codex Cumanicus (nem összetévesztendő a Kuun-kódexszel). A több részből álló kódexet olasz és német hittérítő szerzetesek írták a Krím félszigeten élő kipcsak-török népek között, a XIV. század első évtizedeiben.
A kódex első része egy latin-perzsa-kumán szójegyzék, amit olasz kolonisták 1294-95-ben állítottak össze, de csak 1330 és 1340 között másoltak le a kódexbe. A második rész vallásos szövegeket tartalmaz, melyeket egy dél-oroszországi kolostor német franciskánus szerzetesei írtak le a XIV. század negyvenes éveiben. Más szerzetesek grammatikai vázlatokkal találós kérdésekkel töltötték ki a még üresen maradt helyeket, oldalakat, s a két részt összefűzték. A kódex ezután olasz kereskedők kezébe került, akik további perzsa és kumán megjegyzésekkel bővítették. A XIV. század második felében a kódexet Velencébe vitték, ma a velencei Szent Márk-templomban őrzik. Korábban úgy vélték, hogy Petrarca hagyatékából származik, de az újabb kutatások eredményei ezt megcáfolták.
A vallásos tartalmú prózai szövegek latin eredetű evangéliumi részletek, prédikációk, imák, szinte szó szerinti fordításban. A kódex lapjain szétszórt találós kérdések viszont különleges irodalmi értéket képviselnek. Közülük jó néhány szép török nyelven, művészi formában idézi a régi török népköltészetet.
A Codex Cumanicus koronája hat költői mű: egy zsoltár és öt himnusz. Latinból fordították őket kun-kipcsak nyelvre, de némelyik vers sokkal több, mint fordítás: a latin himnuszok művészi átköltése.
A hetvenhét strófából álló Ave, porta paradisi kezdetű zsoltár, valamint két himnusz fordítója híven követte a latin eredetit, s ez a fordításokat nehézkessé teszi. A másik három himnuszt azonban igazi költő ültette át törökre. Az eredetivel egyenértékű, szárnyaló szépségű kumán nyelvű himnuszokat alkotott. A Vexilla regis prodeunt kezdetű szinte önálló remekműnek mondható. A latin eredetinek megfelelően a kumán költemény is nyolcszótagos négysorosokból áll, de nem alkalmazkodik a latin időmértékhez, hanem az ősi török szótagszámláló ritmust követi. Rímei tisztán csengenek, az ősi török hagyományt idéző előrímei még fokozzák a költemény művészi hatását.