A szerző arra vállalkozott, hogy megmagyarázza, amit a grammatika hagyományosan adottnak vett, feltárja a nyelvtani kategóriák és szabályok értelmét, alapját, „rációjukat”.
Más oldalról világítja meg a hagyományos grammatika elégtelenségét Wilhelm von Humboldt (1767-1835), az általános nyelvészet alapítója. Egy nyelv (így Humboldt) organizmus, más szóval rendszer, olyan egész, amelynek elemei szolidárisak, kölcsönösen egymásra utalnak, feltételezik egymást, de a grammatika ábrázolásában ez az összefüggő, egységes egész hagyományosan mint részletek halmaza jelenik meg.
A történeti nyelvészet is, amely a XIX. Század folyamán a nyelvek vizsgálatának uralkodó irányává fejlődik ki, a grammatikai hagyomány kritikájával lép fel, azzal az igénnyel, hogy ő a grammatikát empíriából, a tapasztalatot rögzítő megfigyelések halmazából tudománnyá változtatja, amely a maga tárgyát, egy nyelv struktúráját összefüggő egészként mutatja be és megmagyarázza.
TÁRSADALOMTUDOMÁNY (történelem nélkül) / Nyelvészet kategória termékei
Hagyományos nyelvtan - modern nyelvészet
Szerkesztő:
Kiadás:
Budapest, 1972
Kiadó:
Kategóriák:
Terjedelem:
206 p.
Kötésmód:
papír