Paczolay Gyula: Magyar-észt-német-angol-finn-latin közmondások és szólások. Cseremisz és zürjén függelékkel

Ha az észtet a magyarral egybevetjük, ezt rendszerint azért tesszük, hogy mindkét nyelvnek valamilyen ősi sajátosságára derítsünk fényt. Paczolay Gyulát nem ez a cél vezette az észt és a magyar közmondások, szólások gyűjteményének összeállításakor, hiszen ezek nem az évezredek homályába vesző korokból származnak, hanem legtöbbjük az utóbbi évezred során – sőt egyikük-másikuk a legutóbbi évtizedekben – vált mindkét nép kultúrájának részévé. Arról vallanak ezek a közmondások és szólások, hogy mit sajátított el mindkét nép az európai műveltségből, s ez hasznos tanulsággal szolgál nemcsak a kutatók, de minden művelt ember számára.
A német, angol, latin párhuzamok szolgáltatják a hátteret. A német azért különösen fontos itt, mert az európai kultúra jelentős mértékben német csatornákon át jutott el mindkét néphez. A latin egyrészt a közmondások, szólások régiségét demonstrálja, másrészt – ha a példa a Bibliából való – azt mutatja, hogy mivel gazdagított bennünket Kelet bölcsessége. A gyűjtemény arra is jó példákat nyújt, hogy az egyes népek nem mechanikusan tanulnak egymástól, hanem saját körülményeikhez, szemléletükhöz idomítják a tanultakat. A magyar szerint az alma nem esik messze a fájától, északi rokonainknál a fenyőtoboz nem teszi ugyanezt. Mi azt mondjuk: Lassan járj, tovább érsz; a tengerrel nap mint nap kapcsolatba kerülő észt viszont így alakítja a közmondást: Ha lassan evezel, tovább érsz.

Érvénytelen bélyegzővel.