Simonyi Zsigmond: Magyar nyelvtan. Felsőbb osztályoknak

"A nyelv az ember gondolatainak kifejezése. A magyar nyelv Magyarország nyelve, a magyar nép beszéde. Minden népnek más beszéde van, mert minden nép más-más módon gondolkodik, s ha valamely népnek gondolkodása módját, esze járását igazán meg akarjuk ismerni, akkor meg kell ismerkednünk az illető népnek nyelvével s ezt a magunkéval összehasonlítanunk. Azért tanuljuk pl. a régi görögök nyelvét s a régi rómaiakét (a latint), továbbá a német, angol, francia, olasz stb. nyelvet. Magában hazánkban is van a magyaron kívül külön-külön nyelve több kisebb nemzetiségnek: ilyen az országnak északi részén a tótoké, kik már régóta itt laknak; keleten a románoké vagy oláhoké, kik Havasalföldről vagyis Romániából (Oláhországból) költöztek be; délen a szerbeké, kik Szerbia felől jöttek; s az országnak külömböző oldalain a német gyarmatoké, melyek különféle korszakokban vándoroltak be hazánkba.
A magyar nyelv nem volt mindig ilyen, a mint most beszéljük, mert a nyelv lassanként, de folytonosan változik. Róma nyelve p. két ezer év óta lassanként annyira megváltozott, hogy ha megtanultuk is a régi római nyelvet, a latint, azért még nem igen érthetjük a mai rómaiak nyelvét, s ezt már nem is nevezzük többé latinnak, hanem olasznak. S a magyar beszéd is folyton változik, úgy hogy ha ezer év mulya feltámadnánk, nagyon nehezünkre esne az akkori magyar nyelvet megértenünk; vagy ha Árpád és emberei az ezer évvel ezelőtt dívott nyelven beszélnének hozzánk, bajosan értenők meg szavait. Van p. a múzeumban egy régi latinul irt pergamen könyv (codex), mely körülbelül hetedfélszáz éves, s van abban egy magyar halotti beszéd; ha azt olvassuk, némely szavak és kifejezések megértésében már nagy nehézségekkel találkozunk."

Gerince szakadozott.

Érvénytelen (régi) könyvtári bélyegzővel.